Trebitsch 1922-ben - az USA-ból - érkezett Sanghajba.[1] Nem véletlen, hogy épp ebben a dél-kínai kikötővárosban telepedett le. Abban az időben Tiencsin, Nanking, Sanghaj és Kanton egyes negyedeit a nagyhatalmak saját területükként kezelték – külön rendőrséggel és katonasággal –, ahová a kínaiakat csak külön engedéllyel engedték be.[2] Az afféle kalandoroknak, mint Trebitsch is volt, ideális „terep” volt az akkori Kína, mivel korrupt tábornokok, „kiskirályok” csatároztak egymással a fegyver- és ópiumszállítmányok felett, amelyeknek a kereskedelme éppen ezeken a szerződéses kikötőkön keresztül zajlott.[3] Tehát „a XX. század legnagyobb kalandorát” valószínűleg nemcsak az indította el Ázsia felé, hogy Európában már szinte egyik országba sem kapott beutazási engedélyt, hanem a zavaros kínai helyzetben újabb diplomáciai lehetőségeket láthatott.
Viszket és Szerényi felveti[4], hogy a kínai, majd ceyloni út azzal is magyarázható, hogy „Trebitsch számára minden egyházban, és ekkor már a vallásban is a természetfölötti, misztikus filozófia volt a leglényegesebb, és ez vezette a buddhista valláshoz”. Mint látható lesz a metafizikai témájú szövegekből, Trebitsch buddhizmusa nagyon erősen a teozófiában gyökerezik. Ha hatottak is rá a kínai és ceyloni élmények, az általa propagált buddhizmus sokkal inkább az európaiak keletről alkotott romantikus elképzeléseinek és a racionális, tudományos gondolkodásnak az elegye, mint az Ázsiában megtapasztalható buddhista vallásosság.
Mindenesetre tény az, hogy Trebitsch – Dr. Tandler Leó névre szóló útlevéllel – 1925-ben Ceylonra utazott, és ott egy Colombótól 10 km-re lévő kolostorban lakott. Több életrajzírója szerint két hét alatt megtanult páliul.[5] Ekkor Pukkuszáti Bhikkhunak nevezte magát, de később a Csao Kung (Zhao Kong) nevet használta, ami annyit jelent: Mindenség Világossága.[6]
[1] Gömöri 1985: 236.
[2] Gömöri 1985: 229.
[3] Gömöri 1985: 231.
[4] Viszket-Szerényi 2006a
[5] Gömöri 1985: 231.
