A Time szerint Csao Kung saját kolostort nyitott és nagy tömegeket vonzott kínaiul és angolul tartott előadásaival.[1] Ezen a ponton viszont én kételkedem, hiszen ha Sanghaj nemzetközi, majd később francia negyedében állt Csao Kung kolostora, ott nem volt szükség arra, hogy kínaiul tartson előadásokat. Tanítványai is európaiak voltak: franciák, magyarok, svájciak, litvánok.[2] Továbbá – mint ahogyan fent kiderült – németek, Martin Steinke vezetésével.
Az emberiség hajnala vagy végzete (
Dawn or Doom of Humanity) c. könyv megjelenésének évében Trebitsch több levelet írt „a Pesti Hír főszerkesztőjének, Kövér Györgynek
[3] és december 12-én Horthy Miklós kormányzónak, amelyekben hazatérési szándékát fejezte ki, illetve ehhez kérte a kormányzó engedélyét és támogatását.”
[4]
Trebitsch hazatérésének motívumait illetően valószínűleg ismét csak összetett kép tárul elénk. Egyrészt – mint fent láthattuk – Trebitsch kísérletei, hogy Nyugat-Európában telepedjen le buddhista szerzetesi közösségével rendre meghiúsultak, tehát logikus, hogy ezek után Magyarországon próbálkozott. Másfelől a saját nyilatkozataiból kitűnik, hogy Trebitsch célja egy erős Kína (és Japán) megteremtése volt, és ehhez akart szövetségeseket szerezni. A két motívumot összekötheti talán az a világsajtót bejárt hír, miszerint Trebitsch a kínai trón várományosa volt.
„Az Est közölte Trebitsch körleveleit meg azokat a különböző hírügynökségi jelentéseket, amelyek egyenesen azt állították, hogy a japánok Trebitsch-Lincolnt »Kína császárává akarják koronázni«.
Válaszképpen Trebitsch »Csao Kung« aláírással 1938 februárjában levelet írt Az Est szerkesztőségének Ez nyomtatott fejlécén A Buddhista Ház nevet viselte, meg a pontos címet kínai és angol nyelven. Eszerint a levél Tiencsin városában íródott az úgynevezett »harmadik különleges körzet« területén. (Így nevezték Tiencsinben a japán uralom idején a korábbi japán koncessziós körzetet.)
»Én a császársággal semmi módon nem foglalkozom – írta Trebitsch Pestre –, és a japánok soha nem tervezték, hogy engem kínai császárrá tegyenek. A Csao Kung, akiről a távirati jelentésekben szó van, az a Tsao Kung tábornok, aki már 1923-ban a Kínai Köztársaság elnöke volt.«”
[5]
Ugyanennek a levélnek egy másik bekezdése szól hazatelepüléséről: „Nem császársággal foglalkozom én: jelenleg hazámba való visszatérésemmel foglalkozom. Ott akarom életemet befejezni, és hazámnak a még hátralévő 24 évben valami módon segíteni”.
[6]
Hazatelepülési szándéka a
New York Times-hoz is eljutott, 1938 júliusában az alábbi címmel cikkezett róla a lap: „Trebitsch-Lincoln honvágyat érez a szülőhazája, Magyarország, iránt – 40 évnyi kaland után a Kínában élő buddhista szerzetes, volt brit parlamenti képviselő és ex-kém csak a jámbor szemlélődésre vágyik”.
[7]
Nem tudjuk, reagált-e Horthy Trebitsch levelére. De ha igen, akkor is Trebitsch-Lincoln számára kedvezőtlen választ adhatott, mivel 1938 nyarán a litván szerzetesnő, Tao La egyedül érkezett Magyarországra. Ő sem tudott kihallgatást kérni a kormányzótól, ami azt jelentette, hogy Trebitsch hazatérési szándékai kudarcot vallottak.
[8]
[3] Viszket-Szerényi 2006c: „A helyzet itt egyre olyanabb és olyanabb (a világhelyzet is), hogy amilyen hamar csak lehetséges utazni szeretnék, illetve utaznom kellene. Meglátjuk levelem milyen hatással lesz Horthy Őfőméltóságára.”
[4] Viszket-Szerényi 2006a
[5] Gömöri 1985: 282-283.
[8] Viszket-Szerényi 2006a