„Egy ideig Sanghaj kínai negyedében, egy apró kolostorban élt, majd 1931 táján átköltözött egy nagyobb kolostorba, Peking szomszédságában. Közben csak egyszer tett kísérletet, hogy Európába utazzék, de sem Angliában, sem Hollandiában, sem Németországban nem tűrték meg néhány napnál hosszabb ideig. Mindannyiszor kénytelen volt visszatérni az éppen legbiztonságosabbnak tartott buddhista kolostor falai közé.
1931 májusában, a Peking melletti buddhista kolostorban a szent iratok tanulmányozása és hetven napi böjt után – amikor csak maréknyi főtt rizzsel és vízzel táplálkozott –, a szerzetesek legmagasabb rendjébe emelkedett. A »felszentelési« ceremónia során a kolostorban szokásos tűzpróbát is kiállta. (Egyik francia életrajzírója szerint ez abból állott, hogy kopaszra borotvált fejére tizenkét gyertyát helyeztek, s miközben ezek a gyertyák tövig égtek, tizenkét fájdalmas sebhelyet hagytak Trebitsch koponyáján.)”[1]
Bár Gömöri itt kételyét fejezi ki, de ugyanezt a beavatási rítust írja le a Time is[2], hozzátéve, hogy a koponyán körbefutó tizenkét sebhely a buddhista létkereket jelképezi. Trebitsch 1932-ben Kölnbe utazott, hogy tanítványokat toborozzon – ahol egy régi adóssága miatt börtönbe zárták, majd kiengedték. A lap szerint a tanítványai között tudhatott egy francia parfümkészítőt, egy benzinkutast, egy professzor özvegyét és egy olasz zeneszerzőt.[3] Gömöri azt írja, hogy Trebitsch 1931-ben japán megbízásból jött Európába Csao Kung névre szóló, Pekingben kiállított útlevéllel. Vele jött 6 szerzetesnő és 4 szerzetes, de kiutasították őket Európából, majd Kanadában sem jártak sikerrel.[4] Itt valószínűleg Gömöri téved, mert úgy tűnik, Trebitch 1932-ben jött először Európába, hogy tanítványokat toborozzon, és ’34-ben érkezhetett már az európai tanítványokkal együtt Sanghajból. Ezt támasztja alá Steinke életrajza[5] is, amely szerint Steinke, aki már ekkor egy 18 fős buddhista közösséget vezetett, 1932-ben hallotta először Trebitsch előadását Berlinben. Ezután Trebitsch tizenegy hónapon át Európában utazgatott (többek közt azért, mert már nem kapott német letelepedési engedélyt) és további tanítványokat toborzott. Steinke – csoportjának három nőtagjával – Nizzában csatlakozott Trebitschhez és francia követőihez.
A közösség 1933-ban érkezett meg Sanghajba. Ekkor az egyik hölgy Steinke egykori csoportjából öngyilkos lett. Az így 12 fősre csökkent európai közösség a Nanking közelében lévő Csi Hszia San[6] kolostroba költözött, majd ’33 decemberében visszatértek Sanghajba. 1934. március 25-én indult tanítványaival „világ körüli útra” Trebitsch, amelynek célja Japán, Anglia és Kanada volt.[7] A kanadai útról beszámoló Time cikk[8] megjegyzi, hogy Csao Kung vegetariánus, amelyről az apát így nyilatkozik: „Nem arról van szó, hogy a test szükségtelen sanyargatását valljuk. De hiszünk abban, hogy a tudat jobban működik, ha a test kevesebb táplálékhoz jut. A buddhizmus pontos, alapos és helyes gondolkodást követel meg.” A fekete szaténköntöst viselő Csao Kung deklarálja az aktuális politikai nézetét is: „Barátságban akarok lenni a britekkel, és általában véve a világgal.”[9]
[1] Gömöri 1985: 279.
[3] Time 1934
[4] Gömöri 1985: 280.
[5] Heckler 1996
[6] Qi Xia Shan
[7] Heckler 1996
[8] Time 1934
[9] Time 1934
