Az igazi Trebitsch

Egy szakdolgozat utóélete: kis színesek Trebitsch-Lincoln Ignác/Csao Kung apát "Az emberiség hajnala vagy végzete" c. könyvéről

trebitsch: Chao Kung

Így kezdődött

2009.07.21. 17:10 | ron | Szólj hozzá!

Címkék: trebitsch chao kung western buddhism hungarian buddhist az élet rejtélye magyar buddhista nyugati buddhizmus az emberiség hajnala vagy végzete dawn or doom of humanity

„[A]z évszázad egyik legnagyobb politikai kalandorának (kettős-hármas-négyes ügynökének) élettörténetét az országgyűlési könyvtár tudós kutatója átnyújtotta a látogatónak.

A kötetet láthatóan alaposan megviselték a történelem viharai, szélei megpörkölődtek, az erős vászonkötés megpenészedett, és a belső oldalon is – ott, ahol az ajánlás volt – halványzöld penészfoltok ütköztek ki.

A kötetet 1936-ban, a távoli Sanghaj városában adták ki. Vagyis egy esztendővel a Kína ellen intézett általános japán roham előtt, abban az időben, amikor ez a lüktető ázsiai világváros a maga zárt külföldi negyedeivel még a Kínát fosztogató nagyhatalmak vadászterülete volt. S ráadásul egy olyan áthatolhatatlan politikai labirintus, amely a földkerekség valamennyi titkosszolgálatának és az ősi múlt jegyeit hordozó kínai titkosszolgálatoknak is az útvesztője lett.

A könyv perzselt szélű lapjai buddhista filozófiai eszmefuttatásokat tartalmaztak, s a szerző, bizonyos Csao Kung apát fényképe is felbukkant a könyv egyik belső borítóján. Az apát mereven, szinte egy egyiptomi szobor szimmetriáját utánozva ült egy takaróval fedett kis emelvényen. Szorosan egymás mellé helyezett lábait vastag, fekete nemezpapucsba bújtatta. Testét bő, fényes selyemköntös borította. Összefont karjait a hagyományos mozdulattal rejtette el a köntös, hosszú, lebernyeges szárú ujjában. A selyem papi köntös V alakú kivágása felett teljesen kopaszra borotvált fej volt látható. Szigorúra zárt, vékony ajkak. lehunyt szemek, s felettük erős szemöldök. Mintha kínai tussal húzták volna. Így festett Csao Kung apát, meditációba merülve, angol nyelvű filozófiai művének belső borítólapján.

Nem kellett különösebb antropológiai ismeret ahhoz, hogy bárki nyomban észrevegye: Csao Kung nem ázsiai ember, csak afféle jövevény lehet a buddhizmusban. Ezt megerősíteni látszott, hogy a meditációba merült buddhista képével szemközti lapon rozsdabarnára fakult tintával, kissé reszkető, szálkás betűkkel, a mű szerzője a következő ajánlást jegyezte be: »Főméltóságú Horthy Miklós Kormányzó Úr Őexcellenciájának mély tisztelettel küldi a könyvet Csao Kung, Sanghaj, 1936.« Horthy gondosan őrizte ezt a könyvet – törte meg a csendet a könyvtáros. – Alighanem a budai ostrom alatt kigyulladt palotában pörkölődtek meg a könyv szélei. Az ostrom után még vagy két évig feküdt és penészedett a romok alatt. amikor a palota könyvtárának megmaradt részét áthozták Pestre, akkor kerülhetett valamilyen módon az Országgyűlési Könyvtárba. A látogatót elsősorban nem a könyv, hanem szerzőjének sorsa érdekelte. Mi köze lehetett e kínai selyembe burkolt buddhista szerzetesnek a budai Várpalota lakójához? Mi rejlik a magyar nyelvű ajánlás mögött? Miért őrizte meg Horthy Miklós a könyvet, és vajon olvasta-e? A választ megadja a század egyik mindmáig legtitokzatosabb és legkülönösebb politikai kalandorának élettörténete.” [1]

Így írja le Gömöri Endre Trebitsch-Lincoln Ignác/Csao Kung Dawn or Doom of Humanity c. könyvét.

Nem is a „XX. század legnagyobb kalandoráról” lenne szó, ha a látszólag pontos leírás ne bizonyulna több helyen tévesnek. A könyv belső  oldalán nem Csao Kung apát képe található, hanem Horthy Miklós ex libris-e. A beírt szöveg is némileg másképp hangzik: „Őfőméltósága Vitéz Nagybányai Horthy Miklós Magyarország [Kormány]zójának őszinte hódolattal A Szerző Chao Kung, Tientsin, China, Julius 14/1937.”

Ezek után meg sem lepődik igazán az olvasó azon, hogy a könyvben található  esszék témája javarészt egyáltalán nem a buddhista filozófia. Az emberiség hajnala vagy végzete (Dawn or Doom of Humanity) című könyv, melyet a Shanghai Times nyomtatott és adott ki 1937-ben, a lapban már korábban megjelent, tizenegy darab – társadalmi és politikai kérdéseket feszegető – esszét tartalmaz.

Ezeket a cikkeket a szerző helyenként a könyvformátumhoz igazította: beletett néhány utalást a későbbi fejezetekre. A kötet ezen kívül tartalmazza Az élet rejtélye (The Enigma of Life) c. írást, amely valószínűleg már szintén megjelent korábban. Ez az az esszé, amelyben a leghosszabban ír Trebitsch a buddhizmusról.  A kötethez hozzátett még egy „utószót”, amelynek Kérelem az Emberiséghez (An Appeal to Humanity) a címe.

A könyvet Trebitsch „a világ minden nemes gondolkodású emberének”  ajánlja, de több esszében is a világ „vezetőit”, az éppen hatalmon lévő államfőket szólítja meg provokatív kérdéseivel. Valószínűleg Horthy Miklóst is a politikai helyzet tarthatatlanságáról akarta meggyőzni a szerző, ezért juttatta el hozzá ezt a könyvet, amely nem ígér kevesebbet, minthogy ha az ember elolvassa és végiggondolja a szerző állításait, majd miután belátta azok igazságát, aszerint cselekszik, megmentheti „a pusztulás szélén álló emberiséget”.


[1] Gömöri 1985: 5-7.

A bejegyzés trackback címe:

http://trebitsch.blog.hu/api/trackback/id/tr921259279

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.